A krónikus prosztatagyulladás tünetei és kezelése

Prostatitis az idős kezelésben, A krónikus prosztatagyulladás tünetei és kezelése

A krónikus prosztatagyulladás tünetei és kezelése

Fejezet: Urinális infekciók A húgyúti infekciók az időskori Prostatitis az idős kezelésben betegségek között a leggyakoribbak, és ezért különös figyelmet érdemelnek.

Mivel a fertőzések jellegét és terápiáját jelentősen befolyásolja az, hogy az idős ember neme nő vagy férfi, hogy otthonában vagy esetleg intézetben lakik, valamint az, hogy katétert kénytelen használni vagy sem, e témakör részletesebb tárgyalást igényel. Bacteriuriáról akkor beszélünk, ha legalább két, steril technikával nyert vizeleti mintában A bacteriuriával együtt gyakran fordul elő pyuria, mely segítséget nyújt a vizeletminta gyűjtése során létrejött esetleges kontamináció és a valóságos bacteriuria elkülönítésében.

Mind az idős nők, mind pedig az idős férfiak körében előforduló húgyúti infekciókért és tünetmentes bacteriuriáért az esetek többségében az alábbi kórokozók a felelősek 1.

Mi a teendő akkor, ha a gyógyszeres kezelés akár évek múltán sem hozott eredményt?

Anaerob bakteriumokkal csak ritkán — főleg rectovesicalis fisztula esetén — találkozunk. A 20 és 30 év közötti nők körében ez kb. A fenti adatok az otthonukban élő idős emberekre vonatkozó statisztikák, melyek dramatikusan megváltoznak, mihelyt a beteg intézményi ápolásra szorul.

Emellett a bacteriuria és a krónikus pyelonephritis, veseelégtelenség, vagy hipertónia kialakulása között sem volt egyértelműen kimutatható összefüggés.

Benyó Mátyás PhD, urológus, andrológus szakorvos Nem a bonyolult műtéti technikák vagy a költséges és ritka gyógyszerek lépnek fel fő problémaként, hanem sokszor maga az enyhe és bizonytalan tünetekkel járó, nehezen kezelhető betegség, mely az életminőséget jelentősen befolyásolhatja. Régen a leggyakoribb okot a húgycsőkankóra, ma már inkább tartós fertőződésre, vagy több enyhe traumára vezetik vissza. Tény, hogy a legtöbb esetben a jelenlegi kórkép korábban enyhe tünetekkel társult, vagy akár tünetmentesen lezajlott akut prosztatagyulladást követ, mely éveken át fennáll és okoz látens panaszokat a betegeknek.

Számos más kontrollált tanulmány azt is kimutatta, hogy a tünetmentes bacteriuria esetén alkalmazott antibiotikum-kezelés nem csökkentette a húgyúti eredetű szeptikus szövődmények gyakoriságát és a mortalitást, viszont számos mellékhatással, megnövekedett költségekkel és rezisztens organizmusok kifejlődésével járt. A fentiek alapján tehát leszögezhetjük, hogy a tünetmentes bacteriuriában szenvedő idős betegek antibiotikus kezelése kontraindikált, kivéve urológiai műszeres beavatkozások, illetve műtétek előtt, amikor viszont használatuk feltétlenül indokolt.

A tünetmentes baceriuria és a húgyúti infekciók hátterében több tényező is áll lásd a 2.

Téma szakértője

A katéterek állandó használata során kialakuló húgyúti infekció gyakorlatilag elkerülhetetlen. Idős nőbetegek cystitise esetén napos antibiotikumos kezelés ajánlott fluoroquinolon vagy trimethoprim-sulfamethoxazol készítményekkel. Visszatérő fertőzés általában vesemedence-gyulladás, vesekő, vesekörnyéki tályog vagy más anatómiai rendellenesség gyanúját veti fel.

  • Mit kell tudni a prosztatagyulladásról?
  • Untitled Document

Láz, hidegrázás, vesetáji fájdalom, hányinger, hányás általában felső húgyúti infekció manifesztációja, mely napos — toxikus tünetek, hányinger, hányás esetén intravénás — antibiotikum kezelést igényel. Az antibiotikum alkalmazása előtt minden esetben — lehetőleg aszeptikus körülmények között — vizeletet kell gyűjteni tenyésztésre, és a kezelést a lehető leghamarabb el kell kezdeni.

A BPH az idősödő férfiak leggyakoribb megbetegedése, gyakorlatilag népbetegségnek számít. Tisztelt Páciensünk!

Az antibiotikum kiválasztásánál a fluoroquinolonok, a második-harmadik generációs cefalosporinok, vagy az Ampicillin-aminoglycosid kombináció jönnek szóba elsősorban; természetesen a tenyésztési eredménytől függően a terápia módosítandó. Az aminoglycosidok potenciálisan oto- és nephrotoxikus hatása nem hagyható figyelmen kívül, ami rendszeres gyógyszerszint-ellenőrzéssel és a dózis ennek megfelelő módosításával megelőzhető.

A tünetek javulásával a parenterális készítmények orális formára váltandók. Coli egyre gyakoribb rezisztenciája miatt a szulfonamidok és az Ampicillin önmagában történő alkalmazása kerülendők. Amennyiben a tenyésztés során a kórokozó baktérium a használt antibiotikumra érzékenységet mutat, és ezzel párhuzamosan a beteg állapota nem javul, további urológiai vizsgálatokra urodinamikai vizsgálatok, hólyag- és veseultrahang, cystogram, cystoscopia, medencei CT és urológiai konzíliumra van szükség.

Prosztata problémák

A gyakori húgyúti fertőzések megelőzésére az antibiotikum Prostatitis az idős kezelésben fiatalabb betegek esetében bizonyítottan előnyös, idős betegek esetében azonban ennek hatékonyságát még nem sikerült igazolni, és ezért rutinszerű alkalmazása Orvosi fürdőek a prosztatitisből javasolható. Intravaginális ösztrogén használata viszont hatásosnak bizonyult a nők visszatérő húgyúti infekcióinak megelőzésében.

Mint a nők esetében is, az infekció lehet visszatérő, melynek hátterében — főleg, ha ugyanaz a patogén kerül kitenyésztésre — gyakran krónikus prostatitis áll.

Ennek diagnózisa a húgycsőből, a középső vizeletsugárból és a prosztatamasszázs során nyert prosztataváladék tenyésztéséből állítható fel legnagyobb valószínűséggel; ilyenkor a prosztataváladékban talált baktériumkoncentráció az előbbi kettőét kb. Amennyiben a krónikus prostatitis nem nyer igazolást, vesekő, húgyúti elzáródás, neurogén hólyag, vesekörnyéki tályogképződés, vagy a már korábban említett prosztatahipertrófia kell, hogy kizárásra kerüljön.

Természetesen, a katéterek hosszú távú használata kerülendő, amennyiben csak lehetséges.

Meddig kezelik a fertőző prostatitist?

A terápiát illetően jelentős különbség van a férfiak húgyúti infekcióinak antibiotikus kezelését illetően. A nem visszatérő infekciók is legalább kéthetes kezelést igényelnek, míg a halmozott infekciók kezelési ideje hét.

Ezt is antibiotikumokkal kezelik.

A prostatitis gyógyszeres terápiájának minimális időtartama hét. Mivel a prostatitis még negatív prosztataszekréció tenyésztéssel Prostatitis az idős kezelésben zárható ki teljes bizonyossággal, ezért az antibiotikumok kiválasztásánál fontos szempont, hogy olyan készítményt válasszunk, mely könnyen diffundál a prosztata állományába, és emellett jó hatással bír a gram negatív baktériumok ellen.

E feltételeknek a szulfonamid és fluoroquinolon készítmények felelnek meg a legjobban. Azon esetekben, amikor a visszatérő infekció hátterében prosztatahipertrófia áll, az antibiotikum kezelés mellett fontos a kiváltó ok kezelése is. Amennyiben a farmakoterápiás eszközök nem bizonyulnak hatásosnak, gyakran műtéti beavatkozásra is szükség van a prosztatahipertrófia által kiváltott visszatérő húgyúti infekciók megelőzésére.

A prosztatagyulladás tünetei

Egyes esetekben, amikor a műtéti beavatkozásnak kontraindikációi vannak, vagy a háttérben lévő patológiás elváltozás nem tisztázott, napi egyszeri, folyamatos profilaktikus antibiotikum adagolás is megpróbálható, bár ilyenkor a rezisztencia kialakulásának következményei szem előtt tartandók.

A férfiak akut felső húgyúti infekcióinak kezelési alapelvei gyakorlatilag nem különböznek a nők esetében leírt irányelvektől, így azok itt ismételten nem kerülnek tárgyalásra. A baktériumok általában a katéter belső felszínén egy biofilmbe ágyazódnak, mely védett körülményeket teremt számukra, és így még a katéter antiszeptikus irrigálásának is ellenállnak.

A katéter-okozta komplikációk elkerülésének legjobb módszere annak minél ritkább alkalmazása. A hólyagkatéterek hosszú távú alkalmazásáról való döntés komoly megfontolást, az előnyök és a várható mellékhatások alapos mérlegelését prosztatagyulladást kezelnek.

Prostatitis az idős kezelésben

Amennyiben annak használata elkerülhetetlen — mint például gyógyszerrel vagy sebészeti beavatkozással nem kezelhető vizelet-retenció, a sebgyógyulást akadályozó inkontinencia és súlyos mozgáskorlátozottság esetén — fontos az indikáció és a katéterhasználat időszakonkénti felülvizsgálata.

A kórokozó baktériumok közül kiemelendők az E. E leginkább a vastagbél-flórából származó baktériumok először a periurethrális régiót kolonizálják, majd a katéter és az uroepithélium között migrálnak felfelé.

Prostatitis az idős kezelésben

A katéterhasználathoz társuló komplikációk közül első helyen emelendő ki a gyakrabban előforduló akut pyelonephritis, vesetályog, és az ahhoz nem ritkán társuló delírium, szepszis és halál. További komplikációk a húgycsőgyulladás, a húgyhólyaggyulladás, a krónikus pyelonephritis, az epididymitis, a krónikus tubulointerstitiális nephritis, a periurethrális tályogképződés, a katéter-elzáródás, és a hólyagkőképződés. A fenti komplikációk nagy része időbeli összefüggést mutat a katéter okozta nyálkahártya sérülésekkel.

Több tanulmány is igazolta, hogy a krónikus katéterhasználattal nő a mortalitás, még egyéb társuló betegségek jelenlétének figyelembevételével is.

Prosztatagyulladás

Összességében tehát elmondható, hogy a hosszú távú katéterhasználat növeli a morbiditást, csökkenti az életkilátásokat, és emellett jelentős kihatással van az idős ember életminőségére is.

Mivel a már fent említett biofilm réteg védő hatása miatt az antibiotikum kezelés a vizeletet nem sterilizálja, viszont gyors antibiotikum rezisztencia kialakulásához vezet, ezért a hosszú távú katéterhasználat során diagnosztizált tünetmentes bacteriuria gyógyszeres kezelést nem igényel, és természetesen a vizelet rutinszerű tenyésztése sem is Malavit és prostatitis. Láz és toxikus tünetek esetén viszont — és csakis akkor — azonnali és széles-spektrumú antibiotikum terápiára van szükség, melynek alapelvei a fentiekben már említésre kerültek.

Prostatitis az idős kezelésben

A katéter vizelettenyésztés előtti cseréje indokolt lehet, mert a kizárólag a katéter belső felszínén megtelepedett, de az infekcióért nem felelős baktériumok az antibiotikum kiválasztásában komoly Prosztate okok okozhatnak.